- Visszatérés Istenhez

 

Szeretettel köszöntök mindenkit a Reveal Hidden Reality youtube csatornán.

Ezúttal az Istenhez való visszatérésről, odafordulásról szeretnék beszélni, amely által az ember tulajdonképpen megteszi az első lépést ahhoz, az Istennel, az élő, valóságos Istennel, Aki cselekedni tud, és mindenre hatni tud, ezzel az Istennel lép az ember kapcsolatba az Istenhez való odafordulás által.

Emiatt a cselekedete, reakciója miatt kieszközölheti Istennek a megbocsátását, és Istentől megkaphatja az ítéletének eltörlését, ami abból fakad, hogy az ember a felnőtté válástól kezdve egyre inkább olyan életfelfogásban él és olyan eszközöket használ élete során, amely arra ösztönzi az embert, hogy rövid élete során minél hatalmasabb vagyont tudjon összekovácsolni önmaga, gyermekei és unokái számára.

Ehhez mindenféle eszközt felhasználva, függetlenül attól, hogy az becsületes eszköz, vagy becstelen, de inkább sajnos becstelen eszközöket használva az ember megkísérli kiragadni azt a vagyont, hatalmat ebből a világból, amely megítélése szerint őneki megjár, vagy megilletné.

Emiatt az életfelfogás miatt az emberek, minden ember, aki a Földre születik és ebben kezd élni, emiatt a testben való járás miatt a bűnös cselekedetek miatt, amelyekkel ösztönzi önmagát a vagyon megszerzésére, vagy hírnév megszerzésére és annak megtartására - sajnos, amiatt, hogy ennek a világnak az ördög az istene és minden dolog, ami nem Isten által lett teremtve, hanem emberi kezek által lett csinálva, emberi elme által lett kitalálva - az mind az ördögnek, ennek a világnak szellem-királyának, rabszolgatartójának fennhatósága alá tartozik ideiglenesen, amíg le nem jár a Földön a mandátuma.

Ebből fakadóan senki sem kaphat a Földön nagy vagyont, gazdagságot anélkül, hogy ilyen vagy olyan módon bűnös eszközöket ne használna.

Ez még a régi időkben lehetséges volt, az emberek sokkal erkölcsösebbek voltak.

Például az Ószövetség idején az elsőszülöttségi jog miatt, Isten az embereknek a Hozzá való hűségét földi értékekben is kifejezte: Jób különösen nagy Istenhez való hűségről tett bizonyságot, emiatt Isten megáldotta őt és megnyerhette azt a fajta vagyon,t amit abban az időben nagyon kevesen tudtak megnyerni Istennek való hűség és engedelmesség által.

Viszont az Újszövetségben ezek a dolgok megszűntek.

A vagyon, a pénz, a siker teljesen sokadlagos dolog.

Sőt!

Valamilyen mértékben, azt lehet mondani, hogy az igazi kereszténység szemszögéből nézve, Krisztus tanai szerint, egyenesen ellentétes gondolkodás az Isten gondolkodásával, az üdvösség megnyerése szempontjából az, hogy valaki vagyonosságra, gazdagságra törekszik és olyan életre akar berendezkedni, amely minden képzeletet felülmúló gazdagságból, vagyonból, gondtalanságból áll.

Főként ma, az illumináti világ hódítása miatt ebből ebben a világban senki nem tud becsületes módon nagy vagyonhoz jutni.

Ugyanis ennek a világnak a kontrollálói különösen nagy figyelmet szentelnek arra, hogy senki ember fia az ő köreiken kívül ne tudjon akkora hatalomhoz és vagyonhoz jutni, amely által veszélyeztetné ennek a világbirodalomnak a létezését.

Gondolok itt arra, hogy ha nagyon sok gazdag ember lenne, akik nem tartoznak ehhez a rendszerhez, ha ők összefognának és összeadnák a vagyonaikat egy közös cél érdekében, amely ennek a világrendszernek a megdöntése lenne, ez nagy veszélyt jelenthetne ennek a világnak a fejedelmére és az ő általa felépített babiloni világbirodalomra.

Emiatt ők kötelező érvényűnek tartják, hogy senkit ne engedjenek vagyonosodásban arra a szintre, amely veszélyeztethetné az ő uralkodásukat, kontrolljukat az emberek és országok felett.

Ehhez hozzá tartozik az, hogy a legtöbb ember leghőbb vágya a gondtalan, felhőtlen élet elérése a Földön.

Bízva a földi élet által diktálta ösztönökben, azt remélik nagyon sokan még keresztényként is, hogy a vagyon által békét, harmóniát teremthetnek otthonaikban, környezetükben és ez által az életstílus által pedig eljuthatnak arra a szinte, amikor is Isten közvetlenül kommunikál velük.

Ez egy óriási tévedés és egy teljesen testi emberi gondolkodásnak a megközelítése az Isten gondolkodásmódjának.

Emberi eszközökkel soha senki nem fog tudni Istennel kapcsolatba kerülni!

Teljesen mindegy, hogy mennyi tizedet fizetsz a „gurudnak”, nem valószínű, hogy Istennel bármilyen kapcsolatban is leszel.

 

Jézus, Isten Fia mondott egy példázatot Lukács 15. részében a tékozló fiúról, aki elkérte az apja vagyonát és saját életet kezdett, saját elképzelései szerint, saját eszközeivel.

Ahogy ezt a történetből látjuk, a fiú bölcsesség, értelem, tapasztalat nélkül eldorbézolta, elvesztette mindazt a vagyont, amit az apjától kapott.

Így olyan szegénnyé vált, hogy elszegődött az egyik helyi disznópásztorhoz, hogy az ő disznait etesse.

Annyira szegény, lezüllött életű volt már, hogy a disznók moslékából szeretett volna enni, hogy enyhítse éhségét, de még abból sem ehetett.

Ekkor, ebben a nagyon nehéz helyzetében a fiú, a történet szerint, átértékelte helyzetét és felismerte azt, hogy élete vakvágányra jutott, nagyon nagy hibát követett el azáltal, hogy tapasztalatlansága ellenére saját lábára akart állni, mert így elveszített mindent, amit az atyjától kapott.

Sőt!

Nem csak a vagyont, hanem valamilyen mértékben a szülői házat, és az atyát is!

Ugyanis a zsidók idejében, ha valaki az atya jóváhagyása nélkül indult a saját útjára és kilépett így a családból, az atyák számára azok a fiak a legtöbb esetben meghaltak, akik így elhagyták a családjaikat.

Amikor a fiú felismerte, hogy olyan mélységbe került az élete, ahonnét már mélyebbre már nem lehet jutni, ekkor a nyomorúságtól kijózanítva, kipofozva felismerte azt, hogy innentől fogva csak egy út van, lefelé már nincs út, innentől fogva csak egy út van: a visszafelé vezető út.

Ekkor, a történet szerint, azt mondja az Isten Fia, hogy ez a fiú magába szállt, és így gondolkodott:

 Luk 15:17-19; 

Ekkor aztán magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok.

Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.”

Ebben a történetben később látjuk, hogy ezt az elhatározását cselekedet követte:

Luk 15:20 

Felkerekedett, és elment apjához.

Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta.

Odafutott, nyakába borult, és megcsókolta.”

Tulajdonképpen ez a történet röviden azt mondja el, hogy miként történt meg az, hogy az ember, akit Isten teremtett, miként fordított hátat az ő teremtő Atyjának, és miként hagyta el az Atya tanácsát, vezetését, védelmét, s miként fordult a saját útjára, a saját maga elképzelése szerint.

Noha nem volt ebben a folyamatban az ember teljesen egymagában, mert volt neki „segítője”, aki Isten és az ember ellensége.

Sátán az, aki Évának a gondolatába ültette az engedetlenségnek a gondolatát, hogy forduljon az Isten utasítása ellen az ember és szakítsa el magát Istentől az engedetlenség által.

Látjuk, hogy Isten tanácsa az volt az ember felé, hogy ne szakítson arról a fáról, amelytől Isten tiltotta az embert, és azt tanácsolta neki, hogy helyette a másik fáról szakítson, amely által megőrizhetik az életüket.

Ennek ellenére, Sátánnak köszönhetően, Éva beszélgető viszonyba kezdett Sátánnal.

Így Sátán, ebben a meglehetősen trükkös beszélgetésben, be tudta ültetni Éva gondolatába azt, hogy mennyire jó az az ő teste számára, hogyha szemlélve azt a gyümölcsöt, ha már olyan szép, akkor legalább kóstolja meg!

Meg hát mennyire jó az a gyümölcs a tudásért is!

Így az elméjükbe ültette azt, hogy ne törődjenek Isten útmutatásával, hanem cselekedjenek saját maguk akarata szerint.

Ezáltal elhitette az embert, hogy az az igazi szabadság, ha az ember a saját maga ötleteire, elképzeléseire támaszkodva egy újfajta életstílust kezd, anélkül a védelem nélkül, amit Isten volt képes biztosítani az ember számára.

Ugyan ez történt: Évának a fejébe ültetődött a gondolat, beleevett a gyümölcsbe.

Ekkor saját férjének, Ádámnak is adott belőle, tehát így még a férjét is elszakította Istentől, Sátánnak a sugallataira hallgatva.

Aztán onnan kezdve, miután Isten kizárta őket az Édenből, azért, hogy bűnösként ne tudjanak szakítani az Élet Fájáról, hogy örökélő bűnösként ne éljenek, önmagukat kárhoztatva.

Ezért Isten kizárta őket az Édenből, távol tartotta őket.

Ettől fogva valójában a saját maguk elképzelései szerint kellett élni.

Az életük hirtelen keserűvé, sivárrá, fájdalmassá, betegessé és degenerálttá vált.

Ez abból is látszik, a későbbi beszámolókból, hogy Évának és Ádámnak az volt a bűne, hogy engedetlenné váltak Isten útmutatásának és Isten útmutatása ellenre, miszerint válasszák az életet és ne szakítsanak az ismeretnek a fájáról, ennek ellenére ők mégis a halált választották.

Ez volt a bűnük.

Ezek után a tőlük született gyermekeknél és unokáknál már verekedés és emberölés lépett fel.

Ebből is lehet látni, hogy az emberben létrejött bűn, bűnös életmód mekkora kárt okozott az ember viselkedésében morálisan és mennyire távol kerültek az Istentől, Istennek jóságától.

 

Isten továbbra sem mondott le az emberről.

Tervet készített, még mindenek előtt, mielőtt az angyali társadalmat megteremtette és a Földet az emberekkel együtt.

Isten már akkor, mindenek előtt, már kitervelte, hogyan fogja megmenteni az emberiséget, amely előrelátása szerint el fog szakadni a Teremtőtől.

Ebben a tervben eltökélte Isten, hogy a saját Fiát fogja beküldeni ebbe a világba, hogy utat mutasson az embereknek abban a tekintetben, hogy hogyan tudnak kiszabadulni ebből a bűnös életvitelből, amellyel az ördöghöz és az ő földi birodalmához láncolják magukat.

Aminek a legvégső eredménye az, hogy a legvégső ítéletkor, megítéltetéskor, az ő testi cselekedetei, bűnei miatt halálra lesznek kárhoztatva.

Ettől az Isten meg akarja szabadítani egészen az utolsó pillanatig az emberiséget.

A Fiát beküldve a világba, példát mutatott az embereknek, egy olyan példát, amely követhető bárki által, nemtől, fajtól, mindentől függetlenül.

Ezáltal Ő meg fog tudni bocsátani az embereknek, hogy elkerüljék a bűnök büntetését, a kárhozatot az emberek.

Isten, mivelhogy Mindenható, minden ember életét úgy próbálja alakítani, a körülményeit, hogy az élete során az ember számos alkalommal találkozzon az Igazsággal, halljanak az igazságról, és ez által az emberek mérlegeljék a mindenkori állapotukat.

Azt, hogy az abban a pillanatban megélt állapotuknak mi a perspektívája, mi az, amin keresztülnézve az az élet tartalmas és maradandó élet lesz és mi az, amire nézve ez az élet sivár és kárhozatra ítélt lesz.

Ezt próbálta megértetni Isten az Ő fián keresztül, és mindamellett még gondoskodott arról is, hogy miután a Fia nem lesz itt a Földön, mindazok a beszámolók, amelyeket az emberek saját szemeikkel láttak, hallottak füleikkel, azok könyv formájában papírra legyenek vetve az utókor számara is.

Tulajdonképpen így már rengeteg bizonysággal körülvette az embert, ezért az ember az ítéletkor menthetetlenné válik, mert minden, ami körülöttünk van, a természet, a csillagok, az ég, a világűr, az élőlények, a hegyek, a folyók, minden, ami körülöttünk van.

Minden arról árulkodik, hogy Isten, Aki van, Teremtő Isten és az embernek a megmentése az Ő célja, hogy ne kelljen halálra kárhoztatnia az embert.

Ezekből a dolgokból az ember felismerheti azt, hogy kell valakinek lennie, aki mindennél nagyobb és hatalmasabb, és ezen keresztül az emberben felmerüljön az érdeklődés azután a személy után, aki ezt a sok jót és szépe megteremtette ebben a világban.

 

Mivelhogy az ember a bűn miatt, Istennek való engedetlenség miatt az ördög csapdájába esett és rabszolgájává vált, így sajnos az ember önmagától nem tud az Istenhez menni, Istenhez folyamodni, nem tudja önmagát felszabadítani az ördögnek a zsarnoksága alól, mivel az embernek a cselekedeteiben olyan berögzültségek vannak, amik gyilkos hajlamúak és gonoszság motiválja azokat.

Ezért van az emberek élete fölött a kárhoztatásnak az ítélete.

Viszont Isten, ahogyan azt említettem, minden embernek az életében többször felhozza az Igazságot, amely által felszólítja az embert a változásnak a kimunkálására.

Nyílván a legtöbb ember erre a felhívásra „nem”-et mond, és figyelmen kívül hagyja Istennek ezeket a figyelmeztetéseit az élete során: autóbaleset során való megmenekülés; betegségből való felépülés; stb. stb., a melyeket az emberek általában babonásan valamilyen mennyei jelként fognak fel.

Ezekkel a szituációkkal motiválja Isten az embereket arra, hogy megértse: az élete rövid itt a Földön.

 

Mivelhogy egyrészt vannak embertársaink, akik a mai 7 milliárd létező ember számát le szeretnék redukálni 1 milliárdra, egy óriási tömegpusztítást szeretnének végrehajtani, ez a küszöbön álló Nagy Nyomorúság ideje, amely felé haladunk, és akár hisszük, akár nem, ez a pusztítás sajnos meg fog történni, ugyanis Isten is beszámol erről a Bibliában.

Meg van írva, hogy ezek az őrültek meg fogják ezt kísérelni, az emberiség nagy számának a likvidálását.

Nyílván Isten nem fogja hagyni a tervüknek a befejezését, bizonyos pontig engedi Isten őket haladni, ami miatt az emberiség nagy nyomorúságba kerül, hogy ezáltal a nagy nyomorúság által Isten kijózanítsa az embereket ebből a halálos részegségből, amelyet ez a babiloni rendszer a benne működő engedetlenség szelleme által = az Antikrisztus szelleme által, a  shekina szellem által idéz elő itt a Földön.

Ugyanaz a szituáció történik nagy mértékben az egész emberiséggel, mint ami történt kicsiben ezzel a tékozló fiúval.

A nyomorúsága során a tékozló fiú felismerte azt, hogy veszélyben az élete, és hogy ha nem változtat, nem gondolja meg magát, nem tesz lépéseket a változás érdekében, akkor az élete annyira vakvágányra fut, hogy bele is pusztulhat.

Ugyan ez van minden emberrel: a legtöbb esetben, a legtöbbünkkel valami katasztrofális eseménynek kellett történni ahhoz, hogy megértsük azt, hogy az életünk nem végtelen itt a Földön és az emberi élet a bennünk levő degenerált genetika miatt sajnos nagyon rövid.

A korábbiakhoz képest, amikor például Noé idejében 900 évig éltek, aztán Krisztus idejében is nem volt ritka a 100 -120 éves ember, mára már ha valaki egészségesen megéri a 40 évet és el tudja érni a nyugdíjkorhatárt,  anélkül, hogy súlyos betegségben meg nem hal előtte, hogy élvezhesse az egész élete során fizetett nyugdíját, az már jónak mondható.

Azt kell látnunk, hogy az emberi élet vészesen rövid, és egy nagyon dologgal kell az embernek szembe néznie: akár hiszi, akár nem, az embernek élete befejezésekor megítélés alá fog kerülni annak tekintetében, hogyan élte életét a Földön.

Tehát rövid távon a Nagy Nyomorúság idején való elveszés a veszedelmünk, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk és azon kell gondolkodnunk, hogy ezt hogyan ússzuk meg.

Hosszútávon pedig, ha meghalunk a Nagy Nyomorúság alatt, vagy ha belejutsz az Ezeréves békekorszakba meghosszabbodott élettel meghalni ebből a világból és utána pedig a nagy ítélettétele Istennek.

Ez a kétfajta veszedelem vár az emberiségre.

Egy közeli és egy távoli időben történő megpróbáltatás, veszély vagy veszedelem, amelyről ha tudunk, minden normális embernek azon kellene elgondolkodnia, hogy ebben a helyzetben mi hol vagyunk, milyen alternatíváink, választási lehetőségeink vannak.

Aki ezen gondolkodik. tulajdonképpen ez Isten Lelkének a felhívása, felszólítása az ember felé, hogy:

 „Ember, megjelenítem neked a következő időszak eseményeit, elmondom neked, hogy drasztikus események fognak következni, nagyon nehéz élet fog beállni, mindennapos megpróbáltatások a Földön, és ehhez szeretnék neked segítséget nyújtani, hogy ebből megmenekülhess!

Vagy pedig a legvégén, Ezeréves békekorszak végén a nagy megítéltetéstől, ahol is az emberek kárhozatra lesznek küldve bűneik és istentelenségeik miatt.

Ettől szeretnélek megvédeni, ember!”

Tehát Isten ezt akarja megértetni mindenkivel.

Sajnos az ember annyira feslett és annyira gonosszá vált, telhetetlenné, erkölcsileg toprongyossá vált, hogy az Isten a legtöbb esetben megpróbáltatást, nyomorúságot, nehézséget, szenvedést kell, hogy az életére hozzon ahhoz, hogy a szenvedésben az ember elgondolkodjon és meglássa azt, hogy az ember önmagában, gondolkodásában, alkotókészségével, problémamegoldó készségével nem képes végleges megoldást hozni az élete problémáira.

Főképpen a halál kérdésével kapcsolatosan.

Meg van írva az Írásban, hogy „Aki testileg szenved, az megszűnik a bűntől” (1Péter 4:1), ez egy nagyon bölcs mondás a Bibliában.

Ennek nagyon nagy igazsága is van: láthatjuk, hogy az Ószövetségben az engedetlenkedő zsidókat Isten hányszor kitette az ellenségnek, vereséget szenvedtek, rabszolgaságba kerültek, és ott megbánták cselekedeteiket a nyomorúság alatt, imádkoztak, böjtöltek és az Isten visszafogadta őket.

Sok esetben nem tudott már nekik megbocsátani a babiloni eretnekségeik miatt.

 

Minden ember, amikor találkozik az Igazsággal és megérti, hogy veszélyben az élete, akkor jobb esetben az ember elgondolkodik azon, hogy mit kell tennie, azért, hogy megmeneküljön.

Mint ahogy ez a fiú is tette, mert ha továbbra is ott marad a disznóknál, éhezve, akkor nyilván belehalt volna az éhségébe, nyomorúságába.

Ebben a történetben érdemes megjegyezni, hogy Jézus nem említette azt, hogy a tékozló fiút félúton az Isten elragadta volna, az elől a nagy nyomorúság elől, ami az életére következett volna.

Ez egy kis vicc akart lenni azok számára, akik rögeszmésen ragaszkodnak az elő-elragadtatás elmélethez.

 

Ez a fiú elgondolkozott azon, hogy valami bajban van, és eljutott a probléma megoldásának felismerésére.

Gondolatában azt tervezte el, hogy meggondolja magát, visszamegy az apjához, bocsánatot kér.

Ugyan számíthatott arra, hogy kitagadtatásban lesz része.

Megkérte volna akkor az apját, hogy hagy legyen csak szolga, akkor is sokkal jobban fog élni.

A történetből tudjuk, hogy az apa visszafogadta, sőt már messziről várta, figyelte, hogy nem-e jön az ő fia.

Azt láthatjuk ebben a történetben, hogy ahogyan ennek a fiúnak meg volt a lehetősége, hogy az elméjében meggondolja magát.

Ezáltal meg volt a lehetősége, hogy visszatérjen az Atyához, hogy bocsánatot kérjen tőle, és Istentől azért mert az Isten parancsolata ellenére, hogy meg van írva: „Tiszteld atyádat és anyádat”,  ez a fiú a példázatban bocsánatot kért Istentől elsőként, tiszteletlen volt a szüleivel szemben és az Atyával szemben és ezek után bocsánatot kért az atyjától.

Ebből a történetből lehet látni azt, hogy az embernek, mint szuverén egyénnek, emberi lénynek van lehetősége mindenkor Istennel rendeznie az életét és olyan helyzetbe hoznia önmagát, hogy az ember elkerülhesse Istennek a büntetését, a kárhozatra ítéltetést.

Azáltal, hogy fölismeri az ember a közel való veszedelem közeledtét, és fölismeri az eredeti görög alapján, hogy nem szabad magamat megnyugtatni az elő-elragadtatás elmélettel, mert nem lesz belőle semmi.

Isten Fiának szavai szerint: „Ama napok nyomorúsága után..” jön el Isten Fia az ég felhőiben és tűnik fel Isten Fiának a jele és utasítja az angyalokat, hogy jöjjenek le a Földre és az ég négy sarka felől, négy szellemi égtáj felől szedjék össze azokat, akik választottai és szolgái voltak Őneki ( Máté 24:29-31).

Ebből lehet látni, hogy fölösleges magunkat abban ringatni, hogy akármilyen is az életünk, az Isten jön és el fog bennünket ragadni.

Egyrészt az Isten nem fog mindenkiért jönni a Fia által, másrészt pedig nem abban az időben fog eljönni a várva várt Krisztus, amelyben az okkult tanokon élő megtévesztett emberek milliói várnak a Nagy Nyomorúság előtt.

Ugyanis a zsidóság az Ószövetségben amikor Egyiptomban voltak nem lettek elragadva Egyiptomnak a rabszolgatartása elől, holott Isten már messze ezelőtt több száz évvel megjelentette Ábrahámnak, hogy az ő gyermekei Egyiptomba kerülnek fogságba és ott fognak nyomorúságban élni 400 évig.

Isten tudta ezt előre, megjövendölte Ábrahámnak, mégsem ragadta el őket a nyomorúság elől.

Ha jól szemügyre vesszük azt a történetet a zsidók rabszolgaságáról Egyiptomban 400 évig, az nem másért íratott meg, mint prófétikus előképeként az antikrisztusi birodalomnak a mi időnkben, amely nemsokára teljes erővel, teljes mértékben fog funkcionálni és uralkodni a Földön 7 éven keresztül.

Ha megnézzük a zsidók életét ebben a helyzetben, akkor is Isten megverte csapásokkal Egyiptomot, és az izraeliták a Gósen földjén természetfölötti módon meg voltak tartva a nagy csapások közepette, amikor is Isten búsult haragjával, az Ő haragjának napján kiöntötte haragját Egyiptomra, mint az Antikrisztus birodalma az előképére.

Láthatjuk, hogy a teheneik megdöglöttek, az izraelitáknak egyetlen állatuk sem szenvedett, jégeső esett, az egyiptomiak házát összedöntötte, az izraelitáknak, akik egyébként engedetlenkedők voltak, nem esett bántódásuk.

Amikor a víz vérré vált és az egyiptomiak nem tudtak a vízből inni, ugyancsak az izraelitáknak nem volt semmiféle bántódásuk ettől.

A legvégén, amikor Isten elrendelte a Páskhát, ami az jelenti, hogy ’elkerülés’, Isten haragjának az elkerülése, mikor elfogyasztották a bárányt és a vérét az ajtófélre festették, a pusztító angyal, aki bejött Egyiptomba, hogy elpusztítsa az elsőszülötteket mindenkinél, nem mehetett be azokhoz a családokhoz, ahol a bárány vére az ajtó fáján volt, tehát a páskhának a jele.

Ez előképe annak, hogy az elragadtatáskor úgyszintén a mennyei páskhának = Isten Fia, Aki visszajön az angyalokkal, Őneki a jele fog feltűnni az égen, ami nem más, mint a kerubok harsonája, amely jel lesz arra, hogy az angyalok összeszedik Isten népét, az ekklészia választottait, és egybegyűjtik őket, hogy kiragadja Isten Fia az Isten haragja elől.

Ugyanis amikor az első állatnak elvágják a nyakát és vérét kifolyatják az addigra felépített 3. Templomban, ez lesz a pont az „i”-re Isten türelmében, amikor Isten azt mondja:

 „Nem kegyelmezek többé az embernek, bezárul a kegyelmi időszak, kiöntöm az én búsult haragomat az emberiségre a Földön, mivel megtaposták az Én Fiamnak kifolyt vérét és azt mondták ez által, hogy az Én Fiamnak a vére szentségtelen, tisztátalan és egy állatnak a vére sokkal több bűnbocsánatot tud hozni az Istennel való kapcsolatba kerüléshez, mint az Én Fiamnak a vére.”

Ekkor Isten megkezdi a pusztítását a Földön ennek az egész Babiloni világbirodalomnak.

 

Az emberek elkerülhetik ezt az által, hogy tényleg ez a 3. világháború eszköze lesz, ennek pusztításából, konfliktusából származó óriási tömegpusztítás a Földön, amit több milliárd ember életében fog okozni.

Ebből meg lehet menekülni.

Amikor az emberek ezen elgondolkoznak, fölismerik helyzetüket:”bajban vagyok, veszedelemben vagyok”, és megértik azt, nem lesz veszedelem elől való elragadtatás.

Ha igaz lenne az elő-elragadtatás elmélete, ahogy ezt a szabadkőműves prédikátorok tanítják a szabadkőműves páholymozgalmakban, páholyegyházakban, akkor már meg kellett volna az elragadtatásnak történni, ugyanis az elmúlt 2000 évben valójában a Krisztust követő emberek annyit szenvedtek, a különféle antikrisztusi-példakép személyektől.

Ilyenek például Néró, Napóleon, Hitler, Sztálin, Lenin, az összes amerikai elnök, az összes európai vezetők, királyok, élükön Romanov cárral, Rettegett Ivánnal, akik előszeretettel mészárolták az igazi, Bibliát olvasó, igazi keresztényeket.

Ezeknek az embereknek az elragadtatása már több ezerszer meg kellett volna, hogy történjen minden korszakban, évtizedben, hogy Isten elragadja ezeket az embereket a nyomorúságból, szenvedéstől, amit ezek az emberek okoztak.

 

Láthatjátok, hogy ha csak a Valdenseket nézitek, hogy a babiloni egyház milyen erővel irtotta őket is!

Meg kell, hogy értsétek, hogy nekik sem volt elragadtatásuk, pedig őket sem szerették kevésbé az Istent, mint mi a mai napon.

Ezért jobban teszitek, ha elhessegetitek az elő-elragadtatásnak hiú ábrándját, és reményét, és inkább arra összpontosítanátok az energiátokat, erőtöket, tudásotokat, képességeiteket, hogy most az utolsó időben ami menthető, azt mentsétek.

Az által, hogy kiszakadtok, elfordultok ettől a babiloni bűnös rendszernek a tanításaitól, dogmáitól, hagyományaitól és kiléptek az ál-keresztényi történelmi egyházakból, és olyan csoportokhoz kezdtek el csatlakozni, ahol félre van dobva az egész babiloni rendszernek minden teológiája, és alapjaitól kezdve újraértelmezik az emberek a Bibliát, tanítását, Jézus Krisztus Szavait, Isten útmutatásait.

Ez által kezdenek közeledni az Istenhez.

Ahogyan a tékozló fiú fölismerte az ő helyzetét, és elgondolta azt, hogy „visszamegyek az atyámhoz és bocsánatot kérek”, ugyanúgy nekünk is meg kell ezt a lépést tennünk, hogy elkerüljük és igénybe tudjuk venni a szellemi páskhát - ami maga Isten Fia, Szabadító, Megváltó Krisztus -, megmentését és elkerüljük Istennek a pusztító haragját, ami elől a Fia által meg akar bennünket menteni.

Ezért azt kell tennünk, hogy meg kell gondolnunk magunkat az elménkben, és azt mondani, hogy:

„Igen értem, ha így élek tovább ennek a világnak folyása szerint és törvényszerűségei szerint, amely Lucifernek = Sátánnak természetéből fakad, akkor én önmagamat ez által a viselkedés által és életforma miatt halálra kárhoztatom.

Ezért el kell hagynom ezt a fajta életmódot és el kell sajátítanom elméletben azokat az ismereteket, amelyek megtanítanak arra, hogy hogyan élhetek olyan életet a földön, amely Isten természetével van átitatva, Isten törvényszerűsége éltet és funkcionáltat, hogy így elkerüljem a világnak elpusztítását és megbüntetését, amelyet Isten ítéletként mondott ki ennek a Földnek az uralkodóira, vallási vezetőire, politikusaira, bankáraira és vezetőjükre = szellem-királyukra, zsarnok-királyunkra, Luciferre és angyalaira.

Ez által, hogy meggondoljuk magunkat, ki tudjuk eszközölni Istentől ezt, hogy megbocsásson nekünk, és félre tolja életünk felől az ítéletet, a megítéltetésünket, amelynek a vége a kárhoztatás és a kárhozat, az örök száműzetés a kénkővel izzó tóban.

 

E miatt, ha meggondoljuk magunkat, ahogyan ez a fiú is tette, már e miatt a meggondolás miatt az elménkben, Isten kegyelemmel jutalmaz bennünket, kegyelemmel fordul felénk, kegyelemmel válaszolt erre a reakciónkra, hogy mi meggondoljuk magunkat és saját, jól felfogott érdekünkben úgy döntünk, hogy elfordulunk ennek a világnak a szellem-királyától.

Nem kérünk semmijéből sem, ami az ő kezéből, szájából, elméjéből, akaratából fakad, hanem Isten felé fordulunk és tudakozzuk azokat az információkat, amelyek által közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a Teremtő Istennel, a Szeretet Istenével, a rendnek, a tökéletes logikának, értelemnek, a megbocsátásnak az Istenével, az Igazság Istenével.

Elhatározzuk maginkban, hogy bocsánatot kérünk Istentől az eddigi életünk során elrontott dolgainkért, hiányosságainkért, mulasztásainkért, szándékos bűneinkért és mindenért, amivel másnak kárt okoztunk, vagy kifejezetten szándékosan olyan dolgokat műveltünk, amikkel nagy károkat okoztunk másoknak akár pszichikailag, vagy beszédekkel, viselkedésekkel, vagy bűncselekvéssel: lopással, rablással, fosztogatással, stb.

 

Van egy nagyon jó példa az Írásban, amikor is az Isten Fiát két gonosztevővel együtt feszítik meg, ahogyan az az ószövetségi próféciákban meg lett jövendölve, hogy a „gonoszok közé számláltatott”.

Ott van egy esemény: az egyik ember, aki tolvajlásért, vagy rablásért lett elítélve a római törvények szerint és lett megfeszítve, ő az utolsó pillanatban meggondolta magát.

Bocsánatot kért az Isten fiától és erre az Isten Fiának válasza: „Bizony mondom néked, te ma velem leszel a Paradicsomban!” (Luk 23:43).

Most nem arról szeretnék beszélni, hogy hol van ez a Paradicsom vagy mi ez a Paradicsom, hanem arról, hogy ez az ember, azért, mert az utolsó óráiban, a kivégzésekor meggondolta magát, ezért Isten kijelentette számára, hogy ezért meg tud neki bocsátani, megbocsát neki.

Ennek az embernek már nem volt lehetősége a hátralévő óráiban, hogy cselekedettel mutassa be, hogy tényleg meggondolta magát, sajnálja az előző életében elkövetett bűnöket és le szeretne róla mondani és hátat fordítani ezeknek.

Erre már nem volt lehetősége, de ebben a pillanatban ezért a meggondolásért bocsánatot nyert.

Nem szabad összetévesztenünk két fontos dolgot:

1.      Istennek az akarata az életünkben, hogy Ő meg akar bocsátani nekünk, és félretolni az Ő saját maga ítéletét, hogy azt beváltsa rajtunk,

2.      Az Istenhez fűződő engedelmességünk miatt, amelyet az Íráshoz ragaszkodva fejezünk ki életünk során, és megszentelődést mutatunk, tehát félretesszük magunkat az Isten számára és folyamatosan tisztítjuk életünket a bűnöktől.

Ezért Ő, minekutána meggondoltuk magunkat, tehát vallásosan mondva „megtértünk” az Istenhez, de valójában nem tértünk meg sehova, hanem meggondoltuk magunkat.

Ha megnézzük az eredeti szavakat a héberben: súv és görögben episztrefó = ’visszatérés, odafordulás’

Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amelyben felismerjük azt, hogy veszélyben vagyunk és elkezdünk gondolkozni azon, mit kellene tennünk azért, hogy „megússzuk” az előttünk levő problémát.

Eljutunk arra a felismerésre, és ezt a Szent Lélek Isten maga rendezi életünkben, hogy eljuthassunk erre a felismerésre, hogy semmiféle New Age vallásrendszer, semmiféle szabadkőművesek, okkultisták által kitalált pünkösdista, baptista, katolikus, lutheránus, kálvinista, vagy akármilyen „-ista” mozgalom nem fog tudni megmenteni.

De ugyanúgy az összeesküvés elméletek sem fognak tudni megmenteni, s végső megoldást nyújtani, se az ufókban, fénylényekben való bizodalom nem fog semmiféle megoldást hozni maradandóan.

Ezek az ábrándok ugyanabból a vágyból születnek, amikor is az ember nem találja az igazi megoldásnak a helyét, ezért az emberi ész kreál különféle teológiákat, ördögi tanokat, new agébő, okkultizmusból, ezotériából, szabadkőműves páholy-teológiából, ál-keresztényi teológiákból kitalálnak mindenféle elméleteket.

Míg az ál-keresztényeknél az elő-elragadtatással altatják az embereket, hogy semmit ne csináljanak, ne imádkozzanak azért, hogy a Szellemi-Jeruzsálem még az utolsó pillanatig is békességet élvezhessen, amely maga a Gyülekezet = Ekklészia.

Ne böjtöljenek, ne imádkozzanak azért, hogy minél többen kiszabaduljanak ezekből az ál-egyházakból.

Ugyanúgy az emberek is a világban az összeesküvés elméletekben hisznek: ne csináljanak semmit, ne tegyenek lépést, hogy az Istenhez, mint egyedüli megoldáshoz közelebb kerüljenek, és részesedhessenek az életmentő információkból, nem kell!

Majd jönnek az ufók, a fénylények, fénymunkások, majd ők megoldanak mindent.

Ezek a legnagyobb ördögi becsapások, amiket egy emberi ész produkálhat és hát sajnos egyre többen hisznek ezekben az ostobaságokban.

Ezek az emberek sajnos, sok esetben őszinte szívű emberek, akik emberileg nézve megérdemelnék, hogy megmenekülhessenek, a naivságuk miatt, amikor bekövetkezik a Nagy Nyomorúság időszaka, amelynek a küszöbén vagyunk, meg fogják érteni az utolsó pillanatban, hogy nyeretlen lóra tették az életüket.

Mind az ál-keresztényi mozgalmakban az elő-elragadtatás elméletben, mind az ezoterikus, new ages mozgalmakban, mind az összeesküvés elméletes mozgalmakban az emberek milliói fogják az utolsó pillanatban megérteni azt, hogy egy halom időt vesztegettek el ezekben a teológiákban, ördögi tanokban bízva, ahelyett, hogy az utolsó években felkészülhettek volna erkölcsileg, morálisan, fizikailag, minden szinten arra, ami előttünk állt.

Arra a rettenetes világra, amihez hasonlót az egész emberiség együttvéve soha, semmilyen pusztításban nem látott még.

Azt szoktam mondani, hogy Hitler vérengzésével, gonoszságával, énekkari kisfiú volt ahhoz képest, ami most küszöbön áll, ami ránk, az emberiségre vár a közelgő néhány évben.

Az elkövetkező 2-5-10 évben amit fogunk látni, egészében, mint emberiség, azt a legelvetemültebb, engem gyűlölő embernek sem kívánom egyáltalán, hogy megtapasztalja ezt.

 

Láthatjuk, hogy ennek a tékozló fiúnak az elméjében megszületett a gondolat:

„Megalázom magam, beismerem magamnak, hogy tévedtem, amikor az atyámat elhagytam.”

Ugyanúgy nekünk, embereknek is be kell ismernünk, magunk előtt és Isten előtt:

„Tévedtem, amikor azt hittem, hogy saját magam képességei által képes vagyok megmenekülni és úgy felépíteni az életemet, hogy megússzak minden problémát.

Nem fogok tudni megúszni semmilyen problémát sem, hogy ha az adott időben, adott eszközökkel nem közeledek Istenhez és nem kérem a segítségét, védelmét az életemen.”

Sem ufók, sem fénymunkások, sem Alex Johns, és Jordan Maxvell, sem az „Idők jelei” veboldal sem fog senkit összeesküvéses, konspiriti-teórista mozgalmak megmenteni senkit sem

Ugyanúgy, ahogyan megamozgalmaknak a vezetői, szabadkőműves álprédikátorok sem fognak senkit megmenteni ebben a bekövetkező Nagy Nyomorúság időszakában, nagy pusztításban, amelyet az Antikrisztus birodalma fog csapásként mérni az egész földi civilizációra.

Isten lesz az egyedüli, Aki a saját maga haragja elől – miután ez az illumináti világbirodalom betölti azt a mértékét, amit Isten nem fog tovább elnézni – Isten saját maga kezdi el ugyanazokkal a csapásokkal pusztítani, szétverni és megsemmisítő csapást mérni erre a világbirodalomra, ahogyan azt tette ennek a világbirodalomnak a prófétikus előképével, Egyiptommal.

Ahogyan ezt tette Babilonnal, a perzsákkal, asszírokkal, Görögországgal, Rómával.

Isten kezében semmilyen emberi világbirodalom nem képes ellenállni, Istennek a haragjának a búsult hevének,a mikor Ő ezt kiönti egy világbirodalomra.

Láthatjátok, hogy az egyiptomiaknak az akkor technológiája, a lovas szekerek, a fegyverek, a fáraó birodalma, a varázslói Jannes és Jambres (2Tim 3:8), semmik voltak.

A 10 egyiptomi isten, amelyet Isten 10 csapással vert meg, hogy bemutassa az embereknek, hogy: ”Ha azokban az istenekben bíztok, azok nem képesek ellenállni, semmit sem csinálni. Összemorzsolom őket, mint Góliát összemorzsolta a kenyeret.”

 

Isten végső megszégyenítő vereséget, csapást fog mérni erre a babiloni birodalomra, és szellem-királyára.

Arra ösztönöz mindenkit ezen a Földön, hogy értsük meg: olyan veszélyben forog az életünk, amilyet el nem tudunk képzelni!

E miatt azt tanácsolja Isten, hogy gondoljuk meg magunkat, ahogyan ezt a tékozló fiú tette és gondolatában visszatért az atyához.

Isten arra ösztönöz bennünket az Ő Fia által, a szabadító Megváltó által, és az Ő Beszéde által, a Biblia írott sorai által, hogy térjünk jó belátásra, józanodjunk ki főként keresztényként, ál-keresztényként józanodjunk ki ebből a sok-sok antikrisztusi moslékból, amit összekevertek shekinának a részegítő démonának az erejével, azért, hogy megrészegítse az embereket!

Nincsen semmiféle Szent Lélektől való berúgás, megrészegedés!

Shekinának a démonától van a megrészegedés, és a szellemi elalvás.

Isten arra serkentget bennünket, hogy józanodjunk ki, legyünk bölcsek: mielőtt megtapasztaljuk az életünkön ezt az iszonyatos nyomorúságot, nehézséget, éhínséget, betegségeknek a tizedelő csapásait, az országok közötti háborúkat, amelyeket kirobbantanak.

Az éhínséget, hogy elzárják az ennivalót az emberek elől, és csak azok fognak kapni, akik hajlandóak lesznek térden állva könyörögni Lucifernek és az egész okkult bandájának, miközben emberáldozatként bemutatják az embereket.

Megfogalmazhatatlan az, ami következik az egész emberiségre nézve, és főként az ál-kereszténységre nézve!

E miatt én magam is szeretnék mindenkit ösztönözni arra, hogy gondoljátok meg magatokat, mint a tékozló fiú is!

Használjátok ki a lehetőséget, most még van idő, és józanodjatok!

Józanodjatok ki ebből a szellemi okkult kábítószerből, ebből az ál-szentlélek betöltekezésből, ami teljesen megvakít mindenkit.

Szellemileg vakká, süketté, alvó állapotúvá tesz, lebénítja az embert, hogy nem lesz képes tiszta elmével gondolkodni és megérteni az idők jeleit, hogy veszély közeleg.

Ezek az emberek, akik bennragadnak ezekben az álmozgalmakban, teljesen le lesznek hibernálva, és mint zombik fognak közlekedni ebben a világban.

Nem tudják megragadni Istennek a segítségét, védelmét, vezetését, mivel elmulasztották a legfontosabb időszakot: abban az időben még meggondolhatták volna magukat, de nem tértek vissza az igazi Istenhez, az igazi Szent Lélekhez, hanem hallgattak megtévesztő lelkekre, tévelygésnek a szellemére.

Az Antikrisztusnak az engedetlenség szelleme nem csak engedetlenségre ösztönzi az embert az Isten Beszédével szemben, hanem szellemi részegségben, vakságban tartja.

Ahogy azt mondta Jézus is a vallásos, luciferiánus zsidóknak, hogy: „Ha azt mondanátok, hogy vakok vagytok, akkor megbocsáttatnának a bűneitek, de mivel azt mondjátok, hogy láttok, így a bűnötök megmarad.” (János 9:41).

 

Erről szerettem volna beszélni, hogy ezzel a meggondolással kell visszatérnünk az Istenhez.

Odafordulni Őhozzá, és ezen az úton, amelyen az ördög irányítása alatt meneteltünk sokan egész életünkön keresztül a pokol felé, ezen az úton megállva, értékelve a helyzetünket, és beazonosítva önmagunkat, hogy hol tartunk ezen az úton, meglátva azt, hogy néhány lépésre vagyunk a kárhozattól.

Itt még mindig van lehetőségünk, hogy meggondoljuk magunkat és hátat fordítsunk Sátánnak, ennek a világnak a szellem-királyának, és elinduljunk visszafelé.

Akármilyen nehéz is ebből a mélységből elindulni visszafelé, de elindulunk Isten felé és keressük, kutatjuk azokat az információkat, amelyek támpontot adnak arra, hogyan éljünk a következő időszakban, hogy amennyire lehetséges, a Nagy Nyomorúság idején Isten kommunikálni tudjon velünk akár álmokban, látomásokban, angyaloknak a jelenésével, vagy bármely olyan dolog által, amelyet az Apostolok Cselekedeteiben kommunikált Isten, mint Szent Lélek az emberekkel és megmentette őket.

Lássátok Pált: hajótörésből, a kígyóharapástól, börtönökből, menekült meg, többször megkövezték, sokszor szenvedett élete során, de minden bajból az Isten kimentette és megtartotta egész végig az életét, amíg szükség volt arra, hogy az élete munkásságával bátorítsa, buzdítsa és erősítse mindazokat, akik haló félben voltak az ördög fogsága alatt.

 

Tulajdonképpen első lépésként az Istenhez való megfordulásunkkal lehet kapcsolatba lépni Istennel.

Ennek eredményeképpen az ember azonnal bűnbocsánatban részesül, ha elhatározza, hogy szakít ezzel a világgal, amely már megítéltetett és pusztításra van ítélve.

Akik emberként bölcsek, és látják ennek a pusztításnak a bekövetkezését, azoknak természetszerűleg úgy kell dönteniük, hogy hátat fordítanak ennek a világnak a szellem-királyának, odafordulnak az igazi Istenhez, az élő Istenhez, Aki azt mondta az Ő angyala által, a hegyen fönt, amikor Mózessel beszélt, hogy:

Én vagyok az, aki VAGYOK, Aki élek és létezem, az az Isten.” (2Mózes 3:14).

Ez az Istenhez kell odafordulni, nem bálványokhoz, nem szobrokhoz, nem teológiákhoz, nem emberi eszmefuttatásokhoz, mert ezek mind hiábavalóak, semmit sem tudnak tenni az életed megmentésében.

Kizárólag az az Isten, Aki teremtette az egész univerzumot, benne mindennel.

Kizárólag az az Isten, aki elküldte az Ő Fiát, hogy utat mutasson, hogyan lehet kiszökni ebből a babiloni rendszerből és az ő csapásaiból.

Azt mondja a Jelenések könyvében az Írás, hogy: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesei az ő csapásainak!” (Jelenések 18:4).

Ne legyetek részesei az ő BŰNEINEK, amelyek miatt rá jön a Babilonra a csapás!

 

Amennyiben bölcsek vagyunk – tanácsolom mindannyitoknak, akik hallgatjátok ezt a hanganyagot, hogy:

Forduljatok el ettől a világtól!

Forduljatok el ennek a világnak a keresztényinek látszó okkult teológiáitól!

Forduljatok el, ha olyan személyek hallgatjátok ezt a hanganyagot, akik nem vagytok kapcsolatban semmilyen vallással szerencsésebb esetben, de mégis ezoterika, vagy akármilyen okkultizmus van az életetekben, forduljatok el ennek a világnak a szelem-királyától, amely most még ígér nektek, és nyereséggel kecsegtet, de a végén kirántja a lábatok alól a szőnyeget, és ővele együtt fogtok elveszni, amikor is Isten megveri őt és a birodalmát.

Így mindazokat is, akik benne ragadnak az ő birodalmában, ebben a babiloni rendszerben.

 

Az első fontos lépés: az Istenhez való odafordulás.

Amíg eddig az ördögre voltunk kíváncsiak tudat alatt és az ő információit kerestük, hogy mivel idomulhatunk bele még jobban ebbe a világba, mivel tudjuk megismerni törvényszerűségeit minél jobban, hogy ebbe a világba úgy beleilleszkedjünk, bele rendezkedjünk, hogy még az unokáink is élvezhessék azokat az anyagi értékeket, kézzel fogható mulandó értékeket, amelyek biztosíthatják az ebben a világban való élés sikerességét, gondatlanságát, önfeledtségét.

Ha bölcsek vagytok, megértitek, hogy ez a világ semmit nem tud nektek kínálni maradandóan, a szenvedésen, a nyomorúságon kívül.

Amikor bekövetkezik a nagy pusztítás: betegségek, háborúk, amelyeket ez az antikrisztusi rendszer fog előidézni mesterségesen azért, hogy a következő 7-10 évben milliárdakat pusztítsanak el, hogy alig 1 millió embert tartsanak életben, akikre szükségük van kiszolgáló személyzetként.

Megfogjátok érteni amikor elkezdődik ez, és a saját szemeitekkel fogjátok látni, a bőrötökön fogjátok érezni azt az éhínséget, és látni fogjátok, hogy a gyerekeiteknek nem fogtok ennivalót adni.

Amikor látjátok azt, hogy halott emberek testéről kell leszednetek a ruhát, mert nincs semmiféle ruházkodási lehetőség.

Amikor döglött állatokat fognak az emberek enni, csak hogy valami ennivalóhoz jussanak.

Amikor rengetegen fognak a szemeitek láttára különféle újfajta ismeretlen betegségekben meghalni, járványokban, vírusokban.

Az AIDS, a kolera, az antrax, a lépbetegség, a pestis mind semmi ahhoz képest, ami ezután vár az emberiségre.

Azok a betegségek, amiket az elmúlt 50 évben kísérleteztek ki pontosan ezzel a céllal.

 

Nagyon remélem, hogy nagyon sokan jobb belátásra tértek.

Nagyon sokan azok közül, akik jó és őszinte szívvel keresték az Istent és csapdába estek ezekbe az ál-felekezetekbe, ahol mi magunk is voltunk, kijózanodtok és hanyatt-homlok menekültök ezekből a luciferi csapdákból.

Mindegy, hogy okkultista, ezoterikus, new ages, pünkösdista, baptista voltál, a végeredmény ugyanaz!

Az életetek forog veszélyben!

Azt szerettem volna, hogy megértsétek, hogy az Istenhez való odafordulás által, visszatérés által kieszközölhetitek Isten Fián keresztül a bűneitek bocsánatát.

Isten ekkor félreteszi az életünk felett az ítéletet, és nem ítél halálra bennünket a bűneink miatt, hanem segítő szándékkal fog a Fiára való tekintettel felénk fordulni, hogy mindenképpen megtartsa az életünket és ne legyünk részesei, ne jussunk kárhozatra, ne vesszünk el a Nagy Nyomorúság ideje alatt, hanem az Ő segítségéből adódóan ki tudjunk kerülni mindenféle nehézségből, bármilyen méretű nehézség is lesz az.

Ebben az iszonyatosan pusztító időszakban Őáltala, az Ő segítsége által lehetséges lesz a megtartás.

Ugyanúgy, ahogy a Gósen földjén élő zsidók minden csapásából az Istennek, azért, mert ráfestették az ajtójukra a bárány vérét, ami a páskha bárány volt.

Az Isten csapásának az elkerülésének a báránya volt és ugyanígy mi szemlélni fogjuk ennek a modern Egyiptomnak a megbüntetését, megveretését, a fáraójának a kivégzését, aki az Antikrisztus és főpapjának, a hamis prófétának a kivégzését.

Amint ezt szemlélni fogjuk ezt a világra szóló nagy megveretést, az utolsó csapás előtt, ahogyan volt ez Egyiptomban is, az utolsó csapás = az elsőszülöttek megölése, ugyanígy a Nagy Nyomorúság idejében az utolsó csapás előtt Isten beküldi az Ő Fiát ebbe a világba.

Olyan módon, hogy ezt senki nem fogja tapasztalni.

Akkora lesz a pusztítás a Földön, hogy amikor el fog tűnni néhány millió ember, 10-20 millió ember az elragadtatás által, senkinek sem fog feltűnni, hogy 20 millióval több halottat jegyeznek az eltűntek között.

Nem fogják azt tudni, hogy ezek nem haltak meg, hanem nagy részük életre támasztatott, más részük életben maradva, együtt elragadtattak.

 

Ezt is szoktam sokszor mondani az elő-elragadtatásban bízóknak, hogy nézd: „Ha igaz lenne, amiről ti beszéltek az elő-elragadtatással kapcsolatban, akkor utalás lenne rá a Bibliában.

Miért nem írja az Írás, a különféle pusztítások, csapások alkalmával, hogy előtte már a különféle országokban zavar támadt, mert eltűntek emberek.

Semmiféle utalás nincs rá!

Nézzétek meg, hogy Illés, Énok elragadtatására van utalás a Bibliában.

Az Eklésziának az elragadtatására van utalás a Bibliában.

De egyik sem a nyomorúság elől való elragadtatás volt, hanem Isten csapásai elöli menekülésnek voltak a menekítési eszköze.

Ugyanígy fog történni a mi időnkben is.

„Ama napok nyomorúsága után Krisztus megjelenik az ég felhőiben, mint éjszakai tolvaj..” (Máté 24:29-31).

Csendben és gyorsan kimenekíti az Ő népét, miután az antikrisztusi templomban megkezdődik a Krisztus vérének a megtaposása.

 

Azt tanácsolom mindannyitoknak, hogy első lépésként, aki még nem tette meg, hogy gondolkodjon el mindezen.

Vesse latba, hogy mennyit ér az ő élete és ösztönözze önmagát mindenki arra, hogy jó belátás által, Isten előtt és önmagad előtt is megalázva magadat, ismerjük inkább el, hogy hibásak vagyunk és bűnösök vagyunk a különféle dolgainkért, csak azért, hogy megnyerhessük Istentől a kegyelmet és Isten ez által eltolja életünkről a kárhoztatásnak a büntetését.

Ez által új életet kezdhessünk a hátra lévő időszakban, abban a reményben, hogy Isten mindenképpen megtart bennünket a Nagy Nyomorúság idején, bármi történjék is.